Amióta dühöng a brit mutáns, s nem zárult le az oltási kampány, még a korábbinál is óvatosabb vagyok. A természetjárással is. Maradok otthon. Inkább megnéztem, mit rejtegetnek a francia Alpok számomra.
Ha már erdőbe nem lehet menni…
Sajnos honfitársaink sokszor elfelejtik, hogy a maszk hordása kötelező, és felszólításra sem teszik fel a vonaton, buszon. A kalauzokra és sofőrökre – minden ellenkező híreszteléssel szemben – nem lehet számítani, nem szállítanak azok le senkit, szót se szólnak.
Én ugyan szépen és udvariasan szoktam mondani, hogy „kérem”, és hogy „ha nem teszi fel, asszonyom, másokat veszélyeztet”), de sokan azt hiszik, joguk van fertőzni. Inkább nem erőltetem tehát ezt a dolgot, semmi kedvem állandóan harcolni, meg biztonságos ülőhelyeket keresni, főleg nem a pihenésem alatt.
De ha már nem tudok most természetbe menni, találtam egy remek pót-szórakozást!
… menjünk megnézni, hogy néz ki a francia Alpok!
Nincs futópadom, úgyhogy eddig a virtuális futások-séták nem voltak az életem részei. Most viszont rájöttem (jobb későn, mint soha), hogy a konyhámban is tudok túrázni.
A minap a francia Alpok néha igen kalandosnak tűnő ösvényein tettem egy szép hosszú sétát, s bizony, még virtuálisan is megizzadtam. Ez is volt a cél: mozogni, kikapcsolni. Jó buli volt, gyönyörű látvány – ha már az élőben nem mehet az ember az erdőbe, a „mintha” elég jó pótlék.
Franciaországban jártam túrázni :-).
(A kiemelt kép forrása: pixabay.com.)
Kéred az újdonságokat?
Ne maradj le a www.franciacsok.hu cikkeiről, kérd a levelesládádba a legújabbakat!
